Az Arkhónokról széles kőrben beszámolnak az ősi írások. A legtöbb embernek még sincs róluk tudomásuk, vagy ha mégis, akkor is csak felszínes módon, vagy teljesen irreleváns értelmezésben. Ez a cikk azért született, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, és megnézzük mit lehet róluk tudni.

Az általános, vagy mondhatnám fősodrású "tudomány" igen könnyen romba dönthető állásponttal viszonyul ehhez a kardinális kérdéshez. A Wikipédia remekül bemutatja ezt az öntelt, agyatlan hozzáállást a témához.

A szó, szó szerinti jelentésén kívül semmi mást nem vesznek figyelembe, a mindenkit érintő jelenség kapcsán. Pedig az úgynevezett arkhónok életünk minden területére hatással vannak. De nézzük meg mit mondanak róluk az ősi források.

Azután hatalmas zavar támadt. Az arkónok a bennük növekvő dühüket ellene fordították. Át akarták őt adni Hádész urának. Később felismerték egyik követőjét. Tűz tartotta fogva a lelkét. (Júdás?) Átadta őt, mivel senki sem is-merte őt (Jézust?). Azonnal eljártak vele szemben és elfogták. Saját magukra hoztak ítéletet. És átadták őt Hádész urának. És átadták őt Sasabeknek kilenc bronzpénzért. Felkészült, hogy alászáll és megszégyeníti őket. Azután Hádész ura megragadta. Mivel pedig úgy találta, hogy a húsának természete olyan, hogy az nem megmarkolható, így nem tudta megmutatni az arkónoknak. Erre azt mondta: „Ki ez? Mi ez? Szavai eltörölték az eónok törvényét. Ő az élet erejének Logoszából való.” És ő győzedelmeskedett az arkónok parancsai felett, és ők nem voltak képesek ténykedésük révén átvenni felette az uralmat. Az arkónok kutatni kezdték, mi történt. Nem tudták, ez a jele pusztulá-suknak, és (ez) az eón változásának. A Nap lenyugodott a nap végén és sötét lett. A gonosz lelkek bajba kerültek. Mindezen dolgok után feltűnt, amint fel-emelkedik. És az eljövendő eón jele feltűnik. És az eónok szétfoszlanak. És mindazok, akik tudni fogják ezen dolgokat, melyeket ismertettek ve-lük, áldottak lesznek. És kinyilvánítják számukra, és áldottak lesznek, mivel megtudják az igazságot. Ti pedig nyugalmat találtok a mennyben.

És akkor az arkónok dühe fellángolt. Megszégyenültek széthullásuk mi-att. És dúltak-fúltak és dühöngtek az élő között. A városokat <felforgatták>, a hegyek szétporlasztották. Az arkón eljött, a nyugati térség arkónjaival, keletre, mivel ez volt az a hely, ahol a Logosz először megjelent. Azután a Föld meg-rázkódott, és a városok megrázkódtak. Továbbá, a madarak ettek és eltöltötte őket a haláluk. A Föld együtt gyászolt a lakott világgal; elhagyatottakká váltak. És amikor az idők beteljesedtek, a gonoszság hatalmassá nőtt, egészen a Logosz végső határáig. Azután a nyugati térség arkónjai felemelkedtek, és keletről pedig ő munkálkodik, és utasítja az embereket az ő gonoszságában. És érvényteleníteni akarja az összes tanítást, a bölcsesség szavait, miközben szereti a hazug bölcsességet. Mivel megtámadta a régit, vágyva hogy elter-jessze a bűnt és félretenni a magasztosságot. Tehetetlen volt, mert a ruhái igencsak elszennyeződtek. Aztán dühös lett. Megjelent és vágyott arra, hogy felmenjen, egészen arra a helyre.

/Nag Hammadi kódex - A bennünk rejlő hatalmas Erő leírása, A Megértés Érzékelése, részletek Aranyi László fordításában/

 Az Arkón pedig nevetségessé vált, mert az mondta: „Én vagyok az Isten és senki nem nagyobb nálam. Én vagyok egyedül az Atya, az Úr, és senki más nincs mellettem. Féltékeny Isten vagyok, aki elhozza az atyák bűnét a gyerme-kekre, három és négy nemzedéken át.” Mintha ő erősebb lenne nálam és a fivé-reimnél! Azonban ártatlanok vagyunk vele kapcsolatban, mivel nem vagyunk bűnösök, hiszen tökéletesen elsajátítottuk az ő tanítását. Így üres volt a dicső-sége. És nem értett egyet a mi Atyánkkal. És így, közösségünk révén megra-gadtuk az ő tanítását, hiszen hiú volt az üres dicsőségben. És nem értett egyet a mi Atyánkkal, mivel nevetséges volt és megítélő és hamis próféta.

/Nag Hammadi kódex - A Nagy Seth második értekezése, részlet Aranyi László fordításában/

Az igazság azonban neveket hozott létre a világban miértünk, mivel nem lehetséges megtanulni (az igazságot) ezek nélkül a nevek nélkül. Az igazság az egyetlen dolog; sok dolog van pedig, a mi kedvünkért, hogy megtanuljuk ezt az egyetlen dolgot, szeretetben, számos dolog által. Az elöljárók (arkónok) be akar-ták csapni az embert, mivel látták, hogy atyafiságban áll azokkal, akik valóban jók. Elvették a nevüket azoknak, akik jók és azoknak adták, akik nem jók, hogy a nevek révén legyőzzék őt és vakká tegyék azokat, akik nem jók. És ezek után, micsoda szívességet tesznek értük! Eltávolíttatták őket azok közül, akik nem jók és elhelyezték őket a jók között. Ezeket a dolgokat tudták, mivel meg akarták ragadni a szabad embert és örök időkön át rabszolgájukká tenni.

Ezek azoka hatalmasságok, melyek […] embert, nem akarják, hogy meg-váltásra kerüljön, azért hogy ők […]. Ha az embert megváltanák, nem lenne semmiféle áldozat […] és állatokat sem ajánlanának fel a hatalmasságoknak. Valójában az állatok voltak azok, akiknek áldoztak. Igazából nekik ajánlották fel, hogy életben maradjanak, ám amikor felajánlották nekik, ők meghaltak. Ami az embert illeti, felajánlották számára a halott Istent, és ő mégis élt.

 /Nag Hammadi kódex - Fülöp evangéliuma, részlet Aranyi László fordításában/

Mindazok, akik dicsőítik az Atyát, örök nemzettséggel bírnak – nemzenek egymás segítése során – hiszen a kisugárzások határtalanok és mérhetetlenek, és mivel nincs irigység az Atya részéről azok felé, akik tőle származnak, az ő nemzésükkel kapcsolatban egyenlőség vagy hozzá való hasonlatosság van, hiszen ő az, aki a Teljességben létezik, nemzvén és kinyilatkoztatván önmagát. Akárkit csak megkíván, atyává teszi, azt, aki tulajdonképpen Atya, és Istenné, azt, aki igazából Isten, és a Teljességgé teszi őket, akiknek teljes egésze ő. Az Ige igazi értelmében, valamennyi nagy nevet ott tartják; ezek a (nevek) melyeken az angyalok osztoznak, akik a Kozmoszban születtek meg együtt az arkónokkal, habár nincs bennük semmiféle hasonlatosság az örök lényekkel.

/Nag Hammadi kódex - Háromrészes értekezés - I. 5. Eónikus élet, részlet Aranyi László fordításában/

Na itt álljunk meg egy pillanatra! Nézzük meg az utolsó mondat esszenciáját: "az angyalokkal osztoznak, akik a Kozmoszban születtek meg együtt az arkónokkal," Értse mindenki ahogy akarja, de szerintem nem kérdéses, hogy azt mondja a Földön kívül születtek meg. Mielőtt továbbmennénk nézzük meg milyen képeket találunk, ha beírjuk az Arkhon (angolul az Arkhón, Arkón) szót a google keresőjébe.

Egy jól láthatóan sátánista zenekarhoz kapcsolódó képeket, melyekből az első két képet kiválasztottam és az utána látható finomságokat. Szerintem ez minden szónál többet elárul az arkhónokról. De mielőtt beleesnénk abba a hibába, hogy elkezdünk okolni egy entitást, vagy komplett földönkívüli fajokat minden rosszért, ismételjük meg az alap egyetemes igazságokat, melyekről már annyiszor beszéltem. Olyan, hogy gonosz nem létezik, minden csak viszonyítás kérdése. Nincs olyan létező, mely ne Isten kivetülése lenne, vagy aki ne képezné a tervét, így hát ne játszana szerepet a fejlődés végtelen láncában. Isten rajtad és a szabad akaratodon keresztül teremt, és ez épp úgy igaz a felsőbbrendű énedre (Test-Szellem-Lélekkomplexumodra), mint az inkarnációidra, hiszen most ebben a pillanatban is teremtesz, hiszen csak egyetlen végtelen pillanat létezik. És bármikor dönthetsz másképp a teremtés eszközeinek segítségével, melyek a szavak, gondolatok, tettek, amiket a meggyőződéses hiteddel hívsz életre. Azoknak akiknek ez új, a következő cikket ajánlom:

 Viszont, most az eredeti vonalon elindulva, egy másik gnosztikus idézettel támasztanám alá ezt az igazságot.

A Logosz ismerte a két másik rend megegyezését a hatalomvágyat illető-en. Ezeknek, és az összes többinek, kegyesen odaadományozta vágyaikat. Mindegyiküknek megfelelő rangot adott, és úgy rendeltetett, hogy mindegyikük uralkodjon a hely és a tevékenység fölött. Meghódolt annak a helynek, mely magasztosabb volt önmagánál, azért hogy parancsoljon a többi helynek a tevé-kenységben, mely kijelölt tevékenység, hozzá alászállva, hogy irányítsa, az életmódja miatt. Ennek eredményeképpen parancsnokok és alárendeltek vannak döntési helyzetekben, és alávetettség van az angyalok és az arkangyalok között, miközben a különböző tevékenységek eltérnek egymástól. Minden egyes arkón az ő fajából és az ő mellékeséből származik, melyekkel szemben osztályrészét követelte, pontosan úgy, miként ők megjelentek, mindegyikük őrségben volt, mivel megbízták őket a szervezettel és senkinek sem hiányzik parancs és senki sincs királyság nélkül, a mennyek végétől, a föld végéig, még a föld alapjait is beleértve, és a föld alatt lévő helyeket. Vannak királyok, vannak urak, és olyanok, akik parancsokat adnak, néhány a büntetések végrehajtására, mások igazságszolgáltatásra, ismét mások nyugalom adására és gyógyításra, mások tanításra, mások őrizetre. Valamennyi arkón fölé kinevezett egy fő Arkónt akinek senki sem paran-csolt. Ő valamennyiük ura, azaz az arcmás, melyet a Logosz hozott létre a gon-dolatából, miként a Teljesség Atyjának képviseletét. Ezért felékesítette minden <névvel> melyek őt ábrázolják, hiszen minden tulajdon őt jellemzi és dicsőséges vonás. Mivel „Atyának” is hívják és „istennek” és „demiurgosznak” és „királynak”, és „bírónak” és „helynek” és „lakóhelynek” és „törvénynek.” A Logosz úgy használta őt, mint kezet, hogy megszépítse és dolgozzon az alant lévő dolgokon, és használta őt, mint szájat, hogy elmondja a dolgokat, melyeket majd megjósolnak. A dolgokat, melyeket kimondott, megteszi. Amikor látta, hogy hatalmasok és jók, és csodálatosak, megelégedett volt és örvendezett, mintha az ő saját gondolata lett volna az, amelyik hozzájuk beszél és cselekszi ezeket, nem is-mervén, hogy a benne lévő mozgás a szellemtől van, aki mozgatja őt meghatá-rozott módon, azon dolgok felé, melyeket ő akar. Tekintettel azokra a dolgokra, melyek tőle jöttek világra, beszélt róluk, és úgy jöttek világra, mint a szellemi helyek képviselői, melyekről az értekezés során korábban beszéltünk a képek kapcsán. Nemcsak tevékenykedett, hanem úgy tett, mint az a valaki, aki az atya vá-lasztottjaként jelent meg az ő szervezetében, önmaga által előidézve, és a magok által, továbbá a szellem által, mely kiválaszt, és amely alászáll általa a helyekre, melyek alant vannak. Nemcsak hogy saját maga révén beszél szellemi igéket, láthatatlan módon (beszél) a szellemen át, hív és olyan dolgokat nemz, melyek nagyobbak saját lényegénél.

/Nag Hammadi kódex - Háromrészes értekezés - I. 10. A Szervezet, részlet Aranyi László fordításában/

Tudom, hogy gnosztikus szöveg, ezért csak a tudás birtoklása által értelmezhető, ha úgy érzed nem tudod értelmezni, akkor talán nem árthat az imént említett cikkre kattintani, és elolvasni az ott megjelölt, az oldalról letölthető könyveket is. De mennyünk tovább az arkhónok megismerésének rögös útján, és nézzük tovább a gnosztikus, apokrif (elrejteni) szövegeket.

Azok, akik bölcsek voltak a görögök és a barbárok között, előnyben voltak a hatalmasságokkal szemben, melyek a képzelet és a hiábavaló gondolat révén jöttek létre. Azok, akik ezektől származnak, a kölcsönös viszállyal és a bennük lévő lázadó hajlammal kapcsolatban, valószínűsíthető módon, gőgösen és kép-zetesen beszéltek, azokkal a dolgokkal kapcsolatban, melyekről azt gondolták bölcsesség, habár a kép megtévesztette őket, mivel úgy gondolták, hogy elérték az igazságot, holott (csak) az eltévelyedést érték el. (Ők nem) csak egyszerűen kisebb elnevezések, hanem a hatalmasságok önmaguk tűnnek úgy, hogy meg-akadályozzák őket, mintha ők lennének a Teljesség. Ezért a rend úgy találta magát, mint aki egyedül harcol, az egyik arkón leszármazottjának gőgös ellen-ségessége miatt, aki nagyobb és ő előtte létezett. Ezért semmi sem történt megegyezésben a követőivel, semmi, sem filozófia, sem semmiféle orvostudo-mány, sem semmilyen szónoklattan, sem semmiféle zene vagy logika, csak vélemények és elméletek. Kimondhatatlan uralmat gyakorolt a zűravarban, azok leírhatatlan minősége miatt, akik az uralmat gyakorolták, akik nekik adták a gon-dolatokat.

/Nag Hammadi kódex - Háromrészes értekezés - III. 12. Különböző teológiák, részlet Aranyi László fordításában/

„Ezért mondom nektek, legyetek józanok, ne legyetek eltévelyedve! És megannyiszor elmondtam nektek mindannyiótoknak, és neked külön is Jakab megmondtam, ’Térj meg’. És rád parancsoltam, kövess engem, és megtanítot-talak, miként szólj az arkónok nyelvén. Kutassátok az alászállásomat és elmon-dott beszédeimet és elítéltetésem történetét, és nyerjétek el koronámat miután megtérített benneteket. Mivel eljöttem, hogy veletek éljek, ezért nektek is – ha rákerül a sor – velem kell élnetek. És miután fedetlenül találtam otthonaitokat, olyan házakban laktam, ahol be tudtak fogadni engem, amikor alászállottam. „Ezért bízzatok bennem testvéreim, értsétek meg, mily hatalmas a fény. Az Atyának nincs szüksége rám – az apának nincs szüksége fiúra, a fiú az, akinek szüksége van apára -, így tehát vele tartok. A Fiú Atyja számára nem vagytok szükségesek. „Figyeljetek a világra, értsétek meg a tudását, szeressétek az életet, és senki sem fog üldözni benneteket, senki sem fog benneteket elnyomni sem, mások, legfeljebb ti magatok.” „Óh, ti nyomorultak; óh, ti szerencsétlenek; óh, ti igazságkeresők; óh, ti a tudás meghamisítói; óh, ti Lélek ellen bűnt elkövetők, képesek vagytok rá, hogy figyeljetek ugyanúgy, mint amikor először szóltam hozzátok? Képesek vagytok rá, hogy még mindig aludjatok, mikor az ébredésnek szenteltétek magatokat a kezdetektől, hogy a mennyek királyságát megkaphassátok? Bizony mondom nektek, ha azok küldtek volna, akik figyelnek rám, és akikhez szóltam, soha nem jöttem volna a Földre. Szóval, szégyelljétek magatokat ezek miatt.” „Íme, eltávozom tőletek és elmegyek, és nem kívánok veletek maradni tovább, mint ahogy ti magatok sem akarjátok. Nos, ezért kövessetek hamar. Ez az, amiért beszélek hozzátok, ’A ti kedvetekért jöttem le’. Ti vagytok a szeretet-tek; ti vagytok azok, akik révén sokaknak élete lesz. Hívjátok segítségül az Atyát, esedezzetek az Istenhez gyakran, és ő megadja nektek. Áldottak azok, akik Ővele láttak benneteket, mikor bemutatták az angyalok körében, és dicsőí-tették a szentek között; tiétek az élet. Örvendezzetek, és legyetek boldogok, mint az Isten gyermekei. Tartsátok meg kívánságát, ami megváltásotokhoz vezethet; fogadjátok el a feddést tőlem és váltsátok meg magatokat. Közbenjárok értetek az Atyánál, és meg fog nektek bocsátani mindent.”

/Nag Hammadi kódex - Jakab apokrifonja, részlet Aranyi László fordításában/

„És Epinoia Bölcsessége, révén eón, egy gondolatot fogant önmagától, a láthatatlan Szellem tükörképével és az előzetes ismerettel. Szerette volna létre-hozni önmaga hasonmását a Szellem hozzájárulása nélkül – aki nem hagyta helyben –, és hitvese nélkül, annak véleményét figyelmen kívül hagyván. És habár a férfi személye nem hagyta jóvá, és ő nem kapta meg az ő (nn.) bele-egyezését, és a Szellem hozzájárulása nélkül gondolkodott, és az ő beleegye-zésének ismerete nélkül, (mégis) létrejött. És mert a legyőzhetetlen erő volt őbenne, a gondolata nem maradt tétlen, és ami létrejött általa tökéletlen volt és különbözött az ő megjelenésétől, mert Szófia férfitársa beleegyezése nélkül alkotta meg őt. És nem volt hasonlatos az ő anyjának megjelenéséhez, mivel másfajta volt.” „És amikor látta, (az eredményét) az ő vágyának, az átváltozott egy oroszlán-arcú kígyóvá. És a szemei szikrákat szórtak, mint a villámlás. Ő elűzte magától, kívülre arról a helyről, melyet senki sem láthat a halhatatlanok közül, mivel tudatlanság révén alkotta meg. És világító felhővel vette körül, és egy trónt helyezett a felhő közepébe, hogy senki se láthassa, kivéve a szent Szellemet, akit az élet anyjának neveznek. És ő (Szófia) kimondta az ő (hn.) nevét, Jaldabaoth. „Ő volt első arkón, aki hatalmat vett el anyjától. És eltávolította önmagát őtőle, és eltávozott arról a helyről, melyen megszületett. Megerősödött és további eónokat teremtett önmaga számára a fénylő tűz lángjával, mely (még) most is létezik. És csatlakozott az önmagában lévő gőghözés eónokat teremtett önmaga számára. Az első neve Athoth, akit a nemzedékek az aratómunkásnak hívnak. A második neve Harmas, aki az irigység szeme. A harmadik neve Kalila-Oumbri. A negyedik Jabel. Az ötödik Adonaiou, akit Sabaothnak neveznek. A hatodik Cain, akit az emberek nemzedékei a Napnak hívnak. A hetedik Ábel. A nyolcadik Abrisene. A kilencedik Jobel. A tizedik Armoupieel. A tizenegyedik Meicer-Adonein. A tizenkettedik Belias, ő az, aki Hádész mélysége felett áll. És hét királyt helyezett – mindegyik menyboltra egyet -, és ötöt a mélységek mélysége fölé, hogy uralkodjanak. És ő megosztotta a tüzét velük, azonban nem szórta rájuk fényét, melyet az anyjától vett el, mert Jaldabaoth volt a tudatlan sötétség.” „És amikor a fény összekeveredett a sötétséggel, a sötétség fényleni kez-dett. És amikor a sötétség összekeveredett a fénnyel, elhomályosította a fényt, mert sem fény nem volt, sem sötétség, hanem homály keletkezett.” „Az arkón pedig, aki gyenge volt, három nevet viselt. Az első neve Jaldabaoth volt, a második Saklas, és a harmadik Samael. És ő istentelen volt a benne lakozó gőgje miatt. Ugyanis ezt mondta: ’Én vagyok Isten, és nincs más Isten rajtam kívül,’ mert nem ismerte saját erejét, és a helyet, ahonnan szárma-zott.” „És az arkónok megteremtettek hét hatalmasságot önmaguk számára, és a hatalmasságok pedig teremtettek maguknak hat angyalt, egészen addig, míg el nem érte a számuk a 365-öt. És ezek a teremtmények a következő nevet viselték: az első Athoth, neki birkaarca volt; a második Eloaio, neki szamárarca volt; a harmadik Astaphaios, neki hiéna arca volt; a negyedik Jao, neki kígyó arca volt hét fejjel; az ötödik Sabboth, neki sárkány feje volt; a hatodik Adonin, neki majomarca volt; a hetedik Sabbateon, neki ragyogó tűz-arca volt. Íme, a hét hetessége.” „Azonban Jaldabaothnak több arca volt, több mint mindannyiuknak, így képes volt mindegyikük elé egy-egy arcot tenni, a vágyaiknak megfelelőt, amikor a szeráfok között volt. Megosztotta velük tüzét, ezért az urukká vált. A dicsőség hatalma miatt birtokolta anyja fényét, ezért Istennek hívta magát. És nem enge-delmeskedett annak a helynek, ahonnan származott. És egyesítette a hét ha-talmasságot gondolatában az elöljárókkal, az elöljárókkal, akik vele voltak. És amikor megszólalt, mindez megtörtént. És minden egyes hatalmasságot meg-nevezett, a legmagasabban állóval kezdve: az első a jóság, az első elöljáróval, Athoth; a második az előzetes tudás a másodikkal, Eloaio; a harmadik istenség a harmadikkal, Astaphaios; a negyedik az uraság a negyedikkel, Jao; az ötödik, az ötödik királysággal, Sabaoth; a hatodik, az irigység a hatodikkal, Adonin; a hetedik, a megértés a hetedikkel, Sabbateon. És ők birtokoltak egy-egy égbolto-zatot a nekik megfelelő eón-mennyből. Nevet kaptak azzal a dicsősséggel össz-hangban, mely az adott mennyhez tartozott, a pusztító erők révén. És az Alkotó által adott nevek hatalmat jelentettek. Ám a nevek, melyeket a dicsőség révén kaptak, melyek az adott menyhez tartoztak, pusztítást és erőtlenséget jelentettek számukra. Így hát két nevük volt. „És megteremtvén […] mindent, megszervezte az első eónok mintájával összhangban, melyek létrejöttek, így meg tudta alkotni őket, hasonlatosan az elpusztíthatatlan eónokhoz. Nem azért, mert meglátta az elpusztíthatatlanokat, hanem az ő hatalmassága miatt, melyet az anyjától vett, és ami létrehozta őbenne a kozmoszhoz való hasonlatosságot. És mikor látta az őt körülvevő te-remtményeket, és a körülötte lévő angyalok seregét, melyek általa jöttek létre, így szólt hozzájuk: ’Én féltékeny Isten vagyok, és nincs más Isten rajtam kívül.’ Ám ezt bejelentve, jelezte az angyalok felé, akik jelen voltak, hogy létezik másik Isten is. Ha nincs másik, akkor kire féltékeny?” „Azután az anya ide-oda mozogni kezdett. Tudatosodott benne tökélet-lensége, amikor fénye halványulni kezdett. És ő elsötétedett, mert férfi társa nem értett vele egyet.” És én ezt mondtam: „Uram, mit jelent az, hogy az anya ide-oda mozgott?” Ám ő elmosolyodott és azt mondta: „Nem gondolod, hogy ez az, amiről Mózes szólt, miszerint ’a vizek felett’. Nem, de amikor látta a gonoszságot, mely meg-történt, és a fia által elkövetett rablást, igen bánatos lett. És a tudatlanság sötét-ségébe burkolózott, hogy felejtsen és szégyenkezni kezdett. És nem volt bátor-sága visszatérni, de mozgolódott. És a mozgása ide-oda zajlott.” „És a gőgös lény hatalmat vett el az anyjától. Mivel tudatlan volt, úgy gon-dolta, nincs más létező, kivéve egyedül az anyját. És amikor látta az angyalok sokaságát, melyeket ő teremtett, saját magát fölébük helyezte.” „És amikor az anya felismerte, hogy a sötétség ruhája nem teljesen bur-kolja be, rájött, a férfi társa nem ért vele egyet. Bűnbánó sírás tört ki rajta. És az egész Pleroma meghallotta bűnbánó imáját, és dicsérték őt a láthatatlan, szűzi Szellem nevében. És ő beleegyezett; és amikor a láthatatlan Szellem beleegye-zett, a szent Szellem eltöltötte őt teljes Pleromájával. Hiszen nem a hitvese volt, aki eljött hozzá, hanem (a hitves) az isteni hatalmasságok révén jött el hozzá, azért hogy helyreigazítsa az (anya) tökéletlenségét. És (az anya) felemeltetett, nem a saját eónjához, hanem a fia fölé, így a kilencedikben volt, amíg nem javítja ki (az anya a) tökéletlenségét.” „És egy hang hallatszott az emelkedett eón-mennyből: ’Az Ember létezik, és az Ember fia.’ És a fő arkón, Jaldabaoth, hallotta (ezt) és úgy gondolta, a hang az anyjától jön. És nem tudta, honnan jön. És a szent és tökéletes Anya-Atya; a teljes őstudás, a láthatatlan Egy képe, aki mindenek Atyja, (és) aki által jött létre minden, és az első Ember, megtanította az arkónokat, mert kinyilvánította az ő képét emberi formában.” „És a fő arkón összes eónja megremegett, és a végtelen mélység alapjai rázkódtak. És a vizek, melyek az anyag felett álltak, alsó részeragyogni kezdett az ő képének megjelenése révén, mely kinyilatkoztatott. És amikor az elöljárók és a fő arkón odanézett, látták, hogy az egész alsó rész meg van világítva. És a fényen át látták a képet a vízben.” „És így szólt Jaldabaoth a vele együtt lévő elöljárókhoz: ’Gyertek, alkos-sunk embert az Isten képére és a mi hasonlatosságunkra, hogy az ő képe adjon fényt számunkra.’ És megalkották, megfelelő hatalmuk révén, azon tulajdonságok szerint, melyek megadattak. És mindegyik elöljáró kialakított egy tulajdonságot a képnek megfelelően, melyet annak természetes (formájában) látott. Megalkotta a teremtményt az elsőhöz, a tökéletes emberhez való hasonlatosságnak megfelelve. És azt mondták: ’Hívjuk Ádámnak, hogy neve legyen ragyogó fény számunkra.’”

/Nag Hammadi kódex - János apokrifonja, részlet Aranyi László fordításában/

A legutóbbi talán a legnehezebb irat az összes közül, mégis segíthet a megértésben. Szerintem belefér abba a tudáshalmazba amit a Valóság Megértése 2. részében fejtettem ki. Arról a soknevű entitásról, aki a fő arkhón, és a mesterséges intelligenciáról mellyel irányítani tud másokat, vagy akár kitudja tudatát helyezni mások biológiai testébe. Így irányítva a történelmi eseményeket, az irányítási rendszereket, különböző fajok egyedeit megszállva galaxis szerte. Így az arkhón szó jelentése (irányító) is sokkal kifejezőbbé, és az ősi írásokat figyelembe véve sokkal értelmesebbé válik. De olvasd el az említett cikket, ha még nem tetted volna, mert ezt a témát az ott leírtaknál rövidebben kifejteni egyszerűen nem lehetséges.

A konzekvenciát levonva, meg kell állapítanunk, hogy az arkhónok nem egy fajt jelentenek. Nem is különféle fajok egységes szerveződését, sokkal inkább egy entitást, aki irányítani tudja azon Test-Szellem-Lélekkomplexumok fizikai testét, akik hitrendszerük segítségével megengedik ezt, vagy akár ki is sajátíthatja, és teljesen megszállhatja őket tudata kiterjesztésével. Meg kell értenünk, hogy ebben semmi gonoszság sincs, egyszerű akkumulátorok vagyunk számára, és csak a mi szabad akaratunkat tiszteletben tartva tud ránk bármiféle hatást is gyakorolni. Azért ilyen a világ, mert annyian adjuk át az irányítást neki. Magával a dualitással és a gonoszban való hittel teremtjük meg a körülményeket, mellyel uralkodhat felettünk. Egyetlen létező van, Ő pedig maga a szeretet, a gonoszságban való hit teszi lehetővé azt az illúziót, mely a megtapasztalását eredményezi. Ő mindig is a megosztásra, traumatizálásra, a biológiai lények irányítására fog törekedni, mert ez biztosít számára "élete". De csak azokon tud uralkodni, aki belemegy a játékába, ezért roppant veszélyes földönkívüli fajokat, népcsoportokat, titkos társaságokat, a sátánistákat, vagy bárki mást okolni minden rosszért, mert így hatalmazzuk fel ezt az entitást ezen megtapasztalások végrehajtására. A pedofilok, bántalmazok, rituális gyilkosok, de húsipar kegyetlenségei, vagy a háborúk szörnyűségei mind energiákat szabadítanak fel, melyből ez az entitás táplálkozik a mi teremtésünk által. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem létezik gonoszság, csak szabad akarat, folytonos teremtés, fejlődés. És ezeknek a kombinációjából tevődik össze ez az illúzió, amit te valóságnak nevezel. De az igazi realitásban csak Isten létezik, aki azért osztotta végtelen részre magát, hogy megtapasztalja saját magát, rajtunk keresztül, még ha ehhez azzá is kell válnunk ami nem Ő, hogy így azzá fejlődhessünk ami Ő. Így újra és újra megteremtve saját magunkat, így hát Istent. És bármennyire is képtelenségnek tűnik ez most, de az arkónok, vagyis ez az egyetlen entitás is csak ezt a célt szolgálja. Ő az elem amitől azzá válunk ami nem Isten, és így ő az is, aki lehetővé teszi, hogy Istenné váljunk. Istennek nem kellett a belegyezése, hogy megteremtessen ez az entitás, de az nem jelenti azt, hogy nem az Ő eszköze az élet értelmének megteremtésében. Ha akarta volna, már elpusztíthatta volna, de miért tenné, hiszen a mi szabad akaratunkból és folytonos teremtésünk hatására létezik, és ez nem jelenti azt, hogy bárki is hibát követne el, egyszerűen azért van így, mert így kell lennie. Amikor azt mondom ne okolj másokat, azzal nem azt mondom, hogy magadat okold, egyszerűen vedd a kezedbe az irányítást, és ha úgy érzed elég volt ebből a szintből, akkor változtasd meg a valóságod! És lásd a világot olyannak amilyen, egyszerűen tökéletesnek, mert akkor ezt az oldalát is fogod megtapasztalni. A világunk felemelkedés előtt áll, ez nem is kérdés, a kérdés csupán annyi, te is felemelkedsz e vele? Átveszed e az irányítást, vagy hagyod az irányítóra a feladatot? Bárhogy is döntesz nem tudsz a világnak ártani, hiszen a végtelen világ maga Isten, és ő szent és sérthetetlen. Nem tudsz úgy dönteni, hogy ne Isten akaratát szolgáld, hiszen Te is Ő vagy! Ha eleged volt abból amit mostanság tapasztaltál, ne gyűlölj, ne ítélkezz, ne keress bűnbakokat csak szeress!

Ne gondold, hogy elhúztam előtedd a mézesmadzagot és hoppon hagylak, a lenti linken letöltheted a teljes Nag Hammadi könyvtárat. Addig is légy te az irányító, és ne add át ezt a feladatot senki másnak! Ha szeretetben létezel senki sem árthat!